11. fejezet
2005.08.15. 08:51
boldog befejezés... bár...
-Willow, ez nem az, aminek látszik-mondtam.
-Miért, szerinted minek látszik? Azt mondtad, szeretsz. És hogy Buffy már nem érdekel!-kiáltozta sírva.
-Willow, én tehetek róla…-próbálkozott Buffy.
-Fogdd be a szád…ictus/ütés/-mondta. Buffy végigrepült a szobán, egyenesen a falnak.
-Buffy!-kiáltottam.
-Oh, most még őt véded?...insectio/vágás/-arcomon hosszú vágások jelentek meg.
-Áuh…Nem védem, csak…Willow, mit művelsz?
-Azt mondtad, szeretsz. Már épp kezdtem megbízni benned. És most…Buffyval smúzolsz a kanapén.
-Willow, mondtam, hogy ez nem az, aminek…-próbálkozott ismét Buffy.
-Hogyan hihetnék neked?-kérdte Will-volatus/repülni/. Minden szekrény, és bútor buffyra borult.
-Willow, kérlek hagydd abba. Én nem tehetek róla. És Buffy sem. Hiba volt, de nem tehetünk róla-csitítottam.
-Nem, Spike, tehetsz róla. Mindenről te tehetsz. Sose voltál képes valakit igazán szeretni.
-Téged igazán szeretlek.
-Már megint hazudsz!...fulmen/villám/-villám csapott a házba, és megrázott.
-Nem hazudik, Willow. Tudom, mit érez. Tényleg szeret.-nyögte buffy a romok alól.
-Igen? Akkor miért csókolózott veled az ágyon?
-Az véletlen volt-mondta.
-VÉLETLEN?...flamma/tűz/-az összes bútor csendben égni kezdett.
-Willow, halgass meg…-szóltam.
-Nincs mit mondanod.
-Dehogy is nincs.
-Halgass, William…plaga/ütés, erősebb/
-Akkor csak nézz a fejembe . Lásdd a saját szemeddel. Ha a szavaimnak nem hiszel, nézdd meg magad.
-Rendben…visus/látás/-Willow látta az emlékeimet. Azt is, amikről lemaradt. Hallotta, amiket róla mondtam Buffynak, még régen. Hogy Gilesnál is voltam, hogy segítsen rajta. Hogy mennyire aggódtam érte. És azt is tudta, hogy azért engedtem meg Buffynak, hogy megcsókoljon, mert úgy éreztem, tartozok neki ennyivel. Szemében fény csillant, könny gördült le arcán.
-Aqua/víz/-mondta. A Buffyn égő bútorok elaludtak. Rám nézett, és azt mondta:
-Most már tudom, te mit érzel. De a jövőt nem láttam. Honnan tudjm, hogy megbízhatok-e benned?
-Tudnod kell. Érezned kell.-elindultam felé-Szeretlek, Willow.
-Ne…fodere/szúrás-karjaimon mély sebek jelentek meg.
-Kérlek, ne tedd ezt. Szeretlek, Willow-mondtam.
-Insectio…-Mellkasom felhasadt.
Éreztem, hogy haragja kezdd elenyészni, mert vágásai egyre gyengébbek lettek.
-Willow. Hagyd abba!-kiáltotta Buffy.
-Buffy, maradj csendben!-torkolta le Will.
-Értsd meg, Willow…véletlen volt…többé nem fordul elő…csak bocsáss meg…szeretlek.
-Nem szerethetsz. Te vámpír vagy!...fodere.
-Pedig szeretlek. És tudom, hogy elhiszed, mert gyengülsz. Kérlek, hagyd bba.
-Ne…iktus.
Ezt az utolsó pofont szinte már nem is éreztem. Lassan odakúsztam elé. Lábaim nem bírták tovább, térdei összerogytak. Még egyszer, utoljára kimondtam:
-Szeretlek Willow.
Letérdelt elém, és átölelt. Fülembe súgta, hogy ő is szeret. Aztán rámnézett, és megcsókolt. Éreztem keserű könnyeit…
|