Én igazságos vagyok. Pedig sokan gyilkosnak tartanak. De én nem vagyok az. Csak igazságot osztok. Azzal, hogy megölök egyes embereket, nem ártok senkinek, csupán a világot szabadítom meg a gonosztól.

Az olyan emberek, mint Buffy, csak azt hiszik, hogy azzal, amit tesznek, az emberiségen segítenek. Hiszen az emberek nem ismerik el, hogy a vámpírok, démonok, és egyéb lények léteznek, nem hisznek bennük. És így nincs mit megköszönniük. Nekem viszont kivétel nélkül mindig megköszönik. Mikor azt mondják az emberek, hogy „köszönöm istenem”, valójában hozzám szólnak. Én tettem meg azt, amiért köszönetet mondanak.

Már nem is igazán emlékszem, arra, hogy mikor váltam ilyenné. Talán akkor, amikor meghaltam. Egy fiú volt az. Igen, emlékszem, egy dühös fiú volt az. Igazából nem is engem akart eltalálni, az egész csak véletlen volt. Akkor változott át a szerelmem valamivé, ami már nem ő volt, hanem egy sokkal-sokkal kegyetlenebb… boszorkány. Olyan lett, mint én. Igazán büszke vagyok magamra, hogy ilyen jó tanítványom lett. Igaz, azóta istennő, vagy mi lett belőle, viszont ebből is az látszik, hogy milyen hatással voltam rá. Még embert is ölt értem.

De én nem vagy gyilkos. A halál angyala vagyok. A nevem… Tara Maclay.